Leckék

2017.01.23. Hétfő

MATEK
Tk. 87/27. ,93/1,2,3.

OLVASÁS Mf. 53/2b, 3.
OK: 110.o. -11. o. Nemzeti dal: olvasni és megtanulni az összes verszakot. At 1-2. vsz.ot lemásolni füzetbe.
NYELVTAN MF. 59. o. 1, 3. , 60.o.4,5a, 6, 61. o. 7.

................................................................................

2017.01.24. Kedd

MATEK tk. 86/23. Füzetbe a képen lát6ó ábrát kell másolni.

Mf.53/1.2, 54/4, 55/7. Szorgalmi: mf. 49/2., 4.

FOGALMAZÁS: mf. 42/6 a,b, 43/9. Fogalmazást kell írni VAGY A jövő iskolája VAGy Egy középkori vár címmel.

Ének: füzetbe kell írni: Zenehallgatás. W.A. Mozart: Három német tánc-utazás szánon. P.I. Csajkovszkij- Diótörő-virágok keringője.

......................................................................

2017.01.25. tananyag

MATEK: Tk. 86/26. a, b, c, 96/2, Mf. 55/9

ANGOL a névsor első felének:
Lesson 54 ; 25/1 (ez a dátumot jelenti: 1. hó 25-e)
How do you go to school? (ezek után a köv. ábrát kell rajzolni: )

In my class:

Four children go to school by bus.

Nobody goes to school by bike.

Two children walk to school.

Three children go to school by car.

(ezek után a köv. ábrát kell rajzolni: )

Ben by bus

Emily sometimes by car /by bus

James walks

Rosie sometimes by bike/by bus.

Házi feladat: rajzlapra projektet csinálni: a fenti képekhez hasonló képeket rajzolni, meg kell kérdezni többieket (mindegy, hogy kiket), hogy ki hogy megy iskolába és a fentiekhez hasonló grafikonban és táblázatban ábrázolni

OLVASÁS:

mf: 54/1,2, olvasókönyv 112-113. oldal olvasni, a Nemzeti dal 3. versszakát le kell másolni a füzetbe.

RAJZFÜZETBE: a következő ábrát kell rajzolni:

................................................................

2017.01.26. Csütörtök 

KÖRNYEZET:
dolgozat várható a nemzeti parkokból , Tk. 28-31. o. tanulni
Mf. 29/5, 30/1, 2, , 31/5. 
szorgalmi: Mf. 30/3

ÉNEK:
Tk. 34/1,3, 4
Mf: 21/2

NYELVTAN:
Mf. 61/8

OLVASÁS:
OK: 112-113 . o olvasni, mf. 54/3
Nemzeti dal egészét megtanulni csütörtökre, tehát 2017.02.02-re
4.versszakot lemásolni a füzetbe

Facebook telepítése

1.) Kapcsoljuk be a wifit ezzel a gombbal:

2.) Ha ezzel nem megy, keressük meg a Beállítások gombot:

kattintsunk rá, és a felajánlott menüpontok közül válasszuk a Wifi-t, majd azon belül a wifi bekapcsolását.



Jó esetben a képernyőn megjelennek a helyszínen elérhető hálózatnevek, mint pl. itt:

Ki kell választani a saját hálózatnevet, rákattintani, beírni a jelszót, és már kész is a kapcsolódás.


3.) Keressük meg a telefon ikonjai között a Google Play Áruházat, alias Play Store-t.

Ha a fő képernyőn nem látszik, kattintsunk az "összes alkalmazás", "összes applikáció", all application nevezetű ikonra, vagyis az alábbi ábrán a pirossal bekeretezettre:

Ekkor a korábbinál sokkal több ikon jön elő, olyanok is, amelyeknek eddig hírét sem hallottuk. Ha a fő képernyőn nem találjuk a Play Store-t, akkor jobbra vagy balra kell elhúzni az ujjunkat a képernyőn és így újabbnál újabb ikonok fognak előtűnni, végül előkerül a Play Store is.


4.) Kattintsunk a Play Store ikonra. Ekkor megjelenik egy újabb képernyő, kb. ilyen:

Az ujjunkkal kattintsunk a Play Store feliratra a legfelső sorban, vagy a nagyító ikonra. Ekkor eltűnik a Play Store felirat, és elkezdhetünk írni. Be kell írni: facebook .


5.) Ekkor két találat fog előjönni: Facebook és Facebook Lite.

Javaslom a Facebook Lite telepítését, mert az kevésbé lassítja a készüléket.

A telepítéshez rá kell kattintani a Facebook Lite feliratra.

Ekkor egy újabb ablak nyílik meg. Rá kell kattintani a zöld színű Telepítés gombra.

Telepítés közben minden rendszerüzenetet le kell okézni.


6.) Ha kész a telepítés, megjelenik egy zöld színű Megnyitás gomb. Erre kell kattintani, és megnyílik a Facebook. Be kell ütni az emailcímet, jelszót, és máris készen vagy!

Tudnivalók az állatokról

A zöld gyík védett állat.

A cápa tengerben élő vérszomjas ragadozó.

A tigrisnek a bundája sárga alapon fekete csíkos.

    

Az éti csiga

Az éti csiga puha nyálkás testű, petékkel szaporodik, szereti a nedves helyeket és a szárazat is szereti. Lágy növényeket eszik. A szemei kis nyúlványai tetején vannak. Télen az avarban téli álmot alszik. Gömbölyded-kúpos héja durván szabálytalanul vonalkázott. Az éti csiga szürkés-sárga csíkos. Színe sárgás-barna és még lilás-barna. Az éti csiga a legnagyobb csigánk. 

Cicák és macskák

Az európai vadmacska 1 m hosszú. Erdőben él, vadászik. Ellenségei: ember, vadászkutya, uhu, róka, farkas. A házimacska őse a vadmacska. Szőre puha, sokféle színű lehet. Húst eszik, például egeret. Sok kóbor cicát látunk az utcán. 

Szeretem a cicákatJ

Szalagos kaméleon

A szalagos kaméleon 25 cm hosszú. A szemeit külön-külön is tudja mozgatni. Fákon él. Rovarokat eszik. A farkát felpöndöríti. Házi kedvencnek is tartják.

Remete papagáj

A remete papagáj friss hajtásokkal, rügyekkel táplálkozik. 4-6 fehér tojásából a tojó 23-25 nap alatt egyedül kelti ki a fiókákat.

Ausztrál juhászkutya

Lakásban és kertben lehet tartani. Juhászkutya és szelíd. Hűséges barát. Házőrző kutya. Marmagassága 50-60 cm, testtömege 25-27 kg. Élénk, értelmes, bátor, engedelmes, önálló. Hallása páratlanul jó, látása éles.

Tengerimalac

A tengerimalac szelíd és barátságos állat. A kifejlett állat teste 20-25 cm hosszú. A mellső végtagokon 4-4, a hátulsón 3-3 ujj található. Az állat érdekes sajátossága, hogy testhőmérséklete 37,8-39,5^oC között váltakozik.

Levesteknős

A forró égöv tengerben él. Páncélja a 110 cm-t is túlhaladhatja, és súlya a 450-500 kg-ot is eléri. Az Adria vizét csak eltévedt példányai keresik fel. Tengeri növényekkel – mint a tengerifű (Zostera marina) – él elsősorban, de néha elkapja a halat és rákot is. 

Közönséges muréna

Az egykori római birodalomban sokra becsülték a muréna húsát. A kisebb-nagyobb tengeröblöket elkerítették, s bennük, mint valami halastóban, tömegesen tartották ezeket a kígyó formájú halakat.

Fésűs Éva : A kíváncsi királykisasszony

 Irgum-burgum vaskalap!
 Tudjátok-e gyerekek, ki mondta ezt?... No, ha nem tudjátok, megsúgom!
 Egyedem-Begyedem országának királya mondta, amikor egy harmatos hajnalon felébredt az aranyozott lábú ágyában.
 Mérges volt a király, hogy vége az éjszakai nyugodalomnak, és megint elkezdődik egy nap, amikor azt sem tudja, hová meneküljön egyetlen lánya elől.
 Ugye, csodálkoztok, hogy miért félt a király a tulajdon lányától? Talán arra is gondoltok, hogy csúnya volt a kicsi királykisasszony.
 Ó, nem! Szebb volt az, mint a tavasz, üdébb, mint a rózsa, karcsúbb, mint a nádszál. Csakhogy kora reggeltől késő estig egyfolytában kérdezősködött, úgy fúrta az oldalát a kíváncsiság. Az egész palotában senkinek sem hagyott békét. Alig ébredt fel a király, máris felhallatszott hozzá a kertből a királykisasszony fáradhatatlan csacsogása:

“Udvarmester!
Miért van már megint reggel?
A tulipán mit csinál a harmatcseppel?
És a szöcskék ide-oda miért ugrálnak?
A százlábú hol vesz papucsot magának?...”

 - Jaj a fejem, szegény koronás fejem! – nyögött a király kétségbeesetten. – Kezdődik!...
 És inkább éhes maradt, de nem mert odaülni a reggelizőasztal mellé, mert előre tudta, hogy a kíváncsi királykisasszony tüstént kérdezősködni fog:

“Királyapám!
Mitől keserű a kávé?
Mondd meg nekem,
Miből van a csokoládé?”

 Nem, hát ezt nem lehet tovább bírni! Valamit tenni kell, mert maholnap megszöknek az udvarhölgyek, felmond a szakács és sírógörcsöt kap a királykisasszony öltöztetője, amikor már hetvenhetedszer kérdezik meg tőle, hogy:

“...mitől vet a szoknya ráncot?
Hogy csinálják 
az ékköves nyakláncot?
Az ingvállat 
milyen takács, mikor szőtte?
Kemény kövön 
miért kopog a cipőcske?...”

 Össze is hívta a király okos tanácsadóit, és kihirdette, hogy fél országát adja ajándékba annak, aki egyetlen lányát megszabadítja a gyötrő kíváncsiságától.
 Másnap még alig pirkadt, máris akkora tolongás támadt a palota kapujánál, hogy majdnem feldöntötték az ajtónállókat. Sorban próbáltak szerencsét a szépséges királykisasszonynál ifjak és vének, tudósok és doktorok, varázslók és vitézek.
 Voltak, akik szépen kérték, és ajándékokat hoztak neki, csak hogy ne kérdezősködjék többet. A doktorok megnézték a torkát, megnézték a nyelvét, megkopogtatták a hátát, mint egy betegnek, és csodálatos orvosságokat írtak, hogy elmúljék tőle a kíváncsisága – de bizony adhattak a kis királykisasszonynak keserűt, savanyút, édeset – mindhiába! Még jobban pörgött a kérdező nyelvecskéje, még kíváncsibban csillogott a szeme.
 Egy mérges hadvezér már odáig merészkedett, hogy előrántotta fényes kardját, és azzal ijesztgette a királykisasszonyt, hogy lefarag a nyelvéből, ha tovább keseríti a világot rettenetes kérdéseivel. A királykisasszaony egy cseppet sem ijedt meg, hanem csodálkozva nézett rá:

“Ugyan mitől lettél mérges?
Illik ez egy hadvezérhez?
Mondd el inkább,
A csatákat hogyan vívják?
Mitől szól nagyot az ágyú,
A sok huszár 
miért olyan görbe lábú?...”

 A hadvezér a haját tépte, a király a kezét tördelte. Estére bált rendeztek a királykisasszonynak, de még a legandalítóbb muzsikaszó mellett, a legdélcegebb táncosa karján is szünet nélkül kérdezősködött:

“Mire jó a cica farka?
Miért van a fűzfán barka?
A pillangó miért tarka, 
S ha nem tarka, mért nem az?
Miért kerek a mosdótál?
A napocska éjjel hol jár?
Mi feketébb a hollónál, 
s miért piros a pipacs?
Miből nőnek a kalászok?
Hogy kelesztik a kalácsot?
Honnan jönnek a hullámok
nyári szélben a vízen?
A szivárványt mivel festik?
Rózsabimbó miért feslik?
Miért tart egy nap csak estig,
S mitől dobog a szívem?...”

 A deli hercegek elsápadtak és kereket oldottak. Már csak a legelszántabbak maradtak a palotában. A királykisasszony édesdeden rájuk mosolygott, és sorban tovább faggatta őket:

“Mivel kormozzák a füstöt?
Hogy csinálják az ezüstöt?
Miről ciripelnek a tücskök?
Ki fújja a szeleket?
Ki gyújt csillagot estére?
És a magot – monddd meg végre ! –
Hogy teszik a cseresznyébe,
van-e erre felelet?”

 - Borzasztó! – jajdultak fel a harcedzett vitézek, és úgy inaltak kifelé, mintha a török császár serege üldözte volna őket. Erre aztán a király legbölcsebb tanácsadója feltette a szemüvegét, és így szólt:
 - Felséges királyom, nincs más hátra, be kell zárni a királykisasszonyt a legmagasabb toronyba. Egyedül kell hagyni három hétig, és ott, a magányban majd leszokik a kérdezgetésről!
 Bárhogy szerette is leányát az öreg király, már ebbe is beleegyezett volna, ha abban a pillanatban el nem kiáltja magát a palota sarkánál egy kis pékinas:
 - Ne bántsátok a királykisasszonyt! Tudom én, mi a baja!
 - Ugyan mi, te inci-finci pereces? – hajolt ki a király az ablakon.
 - Hát az, hogy buta! – válaszolt vidáman a legényke.
 - Hijnye azt a!...Mit mindtál? – hördült fel a király, és majdnem riadót fúvatott.
Hanem a pékinas csak kacagott:
 - Az bizony! Buta! Hiszen azért kérdez annyit, mert semmit sem tud. Írassa be felséged az iskolába, majd ott megokosodik!
 A sok udvari tudósnak leesett az álla. Lógó orral bámultak egymásra a csodadoktorok.
 - Nahát, hogy ez nem jutott eszükbe!
 A király örömében tüstént kézen fogta a lányát,  és gyalog szaladt vele az iskolába. Szép, piros palástja csak úgy lobogott utána! Ott mindjárt beültették a királykisasszonyt a harmadik padba, és eléje tették az ábécéskönyvet, a király pedig boldogan felsóhajtott:
 - No, édes lányom, itt majd megfelelnek minden kérdésedre, én meg végre-valahára nyugalmat lelek!
 Úgy is lett. A kíváncsi királykisasszony szép sorjában megtanult mindent az iskolába, és most már nemcsak szép volt, hanem okos is. Öröme telt benne az öreg királynak, büszkesége lett az egész Egyedem-Begyedem országnak.
 Hanem a kis pékinast, aki a jó tanácsot adta, hiába keresték, soha többé sehol meg nem lelték, mert amikor megtudta, hogy a király hálából egy fél országot akar a nyakába varrni, úgy megijedt, hogy meg sem állt a hetvenhetedik falu határáig.
 Most is ott lakik, süti a kiflit, perecet. Tegnap ettem a kenyeréből is. Úgy ízlett, hogy nektek egy morzsányit sem hagytam belőle!...

A LÓ, A RÓKA ÉS AZ OROSZLÁN

Aesopus: A ló, a róka és az oroszlán

Volt egyszer egy ló; hosszú ideig derekasan szolgálta a gazdáját, hanem aztán szép lassan megöregedett, és már nem bírta nagyon a munkát. Akkor a gazda azt mondta neki: 
- Kivénhedtél, öreg jószág, semmi hasznodat sem vehetem többé. Mehetsz hát, föl is út; le is út; de ha bebizonyítod, hogy még van erő benned, és ide bírsz hozni egy oroszlánt az udvaromba, szorítok neked egy kis helyet az istállómban. Világgá ment nagy búsan szegény öreg ló; ment egyenest az erdőbe, hogy itt legalább megvédjék a lombok az esőtől; közben azon tűnődött, milyen hálátlan a világ; s milyen kegyetlenül elbántak vele öregségére. Egyszer csak; ahogy ment, mendegélt, valaki megszólította: 
- Hát te mit lógatod a fejedet? A róka volt. - Keserves; nagy okom van nekem arra, hogy a fejemet lógassam! - sóhajtotta a ló, és elmondta a rókának, mit mondott a gazda. 
- Mi sem könnyebb ennél! - mondta a róka. - Majd én segítek neked; csak ügyelj a szavamra, és fogadd meg a tanácsomat. Egyelőre semmi mást nem kell tenned, mint leheverned itt az ösvény mellett, mintha halott lennél. A ló elnyúlt az ösvény mellett, és holtnak tette magát, a róka meg szaladt az oroszlánhoz, aki ott lakott nem messze egy barlangban. - Egy döglött ló fekszik az ösvény mellett - mondta az oroszlánnak. - Gyere érte, soha nem jutottál még ilyen olcsón ilyen dús lakomához! Az oroszlánnak nem kellett kétszer mondani; ment a rókával, meglátta a lovat, örömében hörrent egyet, és nyomban neki akart esni. - Várj csak! - mondta a róka. - Ha itt elkezdesz lakmározni, még meglát a vadász; és beléd ereszt egy golyót. A barlangodban sokkal nyugodtabban elfogyaszthatnád ezt az ajándék ebédet. 
- Az igaz - hagyta helyben az oroszlán -, de hogy vigyem a barlangomba? 
- Majd én segítek - mondta a róka. - Hozzád kötöm a lovat; és behúzhatod az odúdba. Csak légy türelemmel, és tégy mindent úgy; ahogy mondom. Azzal a ló farkához kötözte az oroszlán két lábát; majd miután jó erősen megkötötte, úgyhogy az oroszlán mozdulni sem bírt, rászólt a lóra: - Rajta, szürke, húzzad! A ló fölugrott, kocogni kezdett a gazda háza felé, húzta maga után a farkához kötött oroszlánt. Az oroszlán bömbölt, ahogy a torkán kifért, de szabadulni nem bírt, olyan jól megkötötte a róka. A gazda előjött házából a rettentő üvöltésre; látta, hogy hozza a ló az oroszlánt; elrémült, aztán elszégyellte magát; az oroszlánt keményem gúzsba kötötte, a lovat meg bevezette az istállóba, tiszta szalmát terített alája; s élete fogytáig jóltartotta.  

Forrás: http://www.lovasok.hu/index.php?i=16294

BANDI PÓNIJA

Linda Jennings: Bandi pónija

Bandinak volt egy pónija. Pirítósnak hívták. Bandi nagyon szerette a pónit, mindennap megfésülte a sörényét, gondosan ápolta a szőrét. Bandi testvére, Pista sokat csúfolta Pirítóst.

- Túl kicsi. Semmire se lehet használni. Nem tudja átugrani a kerítést sem. Olyan kövér, sose nyersz vele versenyt.

Bandi nem törődött a csúfolódással. Pirítós kitartóan ügetett az ösvényeken, és nagyszerű barát volt. Ki akart versenyt nyerni vele? István mégsem hagyta abba a csúfolódást. Néha még anya és apa is kinevette Pirítóst, hogy ilyen jó húsban van.

- Inkább Hordónak kéne hívnod - mondta apa -, nem Pirítósnak.

Azon a karácsonyon a havazás nem akart elállni. Apa az ablakból nézte, hogy hull egyre jobban a hó.

- Ha nem áll el - mondta -, nem tudok elmenni kocsival a nagymamáért, még az ajándékokat sem tudjuk elvinni neki.

Bandi szülei minden karácsonykor ajándékokat vittek a nagymamának. Karácsonyeste a nagymama örömmel bontotta ki a csomagokat. Kisgyermekkorára emlékezett, Németországra, ahol ez volt a szokás. Karácsony első napján aztán ő jött át Bandiékhoz ebédre.

Most úgy látszott, ezt a karácsonyt ajándékot és családi ebéd nélkül, egyedül kell a nagymamának töltenie.

- Nagyon csalódott lesz szegény - mondta anya.

Bandinak mentő ötlete támadt. - Talán hasznát vehetnénk Pirítósnak - mondta.

István nevetni kezdett. - Ez a négylábú karácsonyi kalács? Miben tudna ez segíteni?

- Karácsonyeste elviszem vele az ajándékokat - mondta Bandi. - Pirítósnak nem számít a hó. Másnap meg apa megy el Pirítóssal. Fölülteti rá a nagymamát, elhozza hozzánk.

István már nem nevetett, anya és apa is gondolkodóba esett.

- Nincs olyan messze, hogy ne érnél vissza sötétedés előtt - szólt anya.

- Figyelj jól az útra! - mondta apa. - Még látható a csapás.

Bandi felült Pirítós hátára, és elindult az ajándékokkal a nagymamához.

Karácsony reggel pedig a nagymama fölvette a legszebb ruháját. Fölült Pirítósra, akit apa kötőféken vezetett hazáig. Hullhatott a hó szakadásig, mégiscsak a családdal együtt fogyaszthatta el a nagymama a karácsonyi ebédet.

(Forrás: http://www.lovasok.hu/index.php?i=58656  - Linda Jenings: Kedvenc karácsonyi könyvem - Officina Nova, 1993. Ford.: Oláh János) 

A LUSTA LÓ

Claudi2000: A lusta ló


Volt egyszer egy gazda, s annak volt három lova. A legkisebb volt a leglustább.

A gazda egy nap kiment a földjére dolgozni a három lóval. Amint a legkisebbet szerette volna, hogy dolgozzon, a ló lefeküdt.

- Jaj de lusta vagy, Pisti! - mondta a gazda a lusta lónak.

Nagy nehezen felállt, de dolgozni nem akart sehogy sem. A másik kettőnek kellett dolgoznia felváltva.

Mikor hazamentek a két idősebb ló, Panni és Sára már nagyon fáradtak voltak.

- Miért vagy ilyen lusta, Pisti? - Kérdezte Panni Pistitől.

- Csak mert nem tetszik a munka. - jelentette ki.

- De dolgozni minden lónak kell, azért vannak a lovak a világon. - mondta Sára.

De mire Sára ezt kimondta, Pisti már el is aludt.

Másnap reggel a gazda dühösen ment be az istállóba. Pistire kezdett kiabálni, ami azzal végződött, hogy elzavarta Pistit a háztól.

A lusta ló szomorúan ballagott egy kis erdőben. Egyszer csak egy lovakból álló csordával találkozott.

- Szia! Hát te hogy kerülsz ide?  - kérdezte a vezér.

- Elzavart otthonról a gazdám, mert nagyon lusta vagyok. Nem szeretek dolgozni.  - fejezte ki magát Pisti.

- Mi sem szerettünk  dolgozni. Minket is a gazdáink küldtek el otthonról. - mondták kórusban.

- Beállhatok közétek? - kíváncsiskodott Pisti.

- Hogyne - mondta a vezér örvendezve.

- Na és mit csinálunk most? Mondjuk aludhatnánk. - javasolta a lusta ló.

- Igen. Most azonnal. Ezzel ünnepeljük, hogy beléptél hozzánk. - mondta boldogan az egyik.

Mikor a lovak elaludtak, farkasok garázdálkodtak körülöttük. Az egyik ló észrevette a farkasokat. Halkan értesítette a többieket is. A lovak nagyon megijedtek és elfutottak.

Pisti más irányba futott, ezért elkeveredett az erdő szélére. Ott találkozott egy magányosan kullogó lóval.

- Te ki vagy? - kérdezte a szomorú ló.

- Én Pisti vagyok, a lusta ló. Nem láttál erre egy lovakbol álló csordát? - érdeklődött Pisti.

- Nem. Én Irisz vagyok. Már hallottam rólad. Téged zavart el a gazdád otthonról. Én is abban a faluban lakom ahol te. Eltévedtem a gazdámtól, és nem tudom merre kell visszamenni. - panaszolta el Irisz.

- Én segítek, csak segíts, hogy ne legyek ennyire lusta. - kérlelte Iriszt Pisti.

- Jó, beleegyezem.  - mondta Irisz.

Irisz megtanította pár nap alatt Pistinek, hogy hogyan legyen dolgos ló. Pisti és Irisz visszamentek a falujukba.  Pisti gazdája először nem akarta visszafogadni őt, de végül adott neki még egy esélyt. Mikor bebizonyította, hogy milyen dolgos ló lett, a gazdája nagyon megdicsérte őt.

Ezentúl Sárinak és Panninak nem kellett annyit dolgoznia, mert Pisti nagyon dolgos ló lett. Ezután boldogan éltek amíg meg nem haltak.
(Forrás: http://the-best.blogger.hu/2012/10/07/1-mese-a-lusta-lo )